Köszönöm, hogy benéztél kedves olvasóm, épp most tettem oda a teát főzni, gyere csak beljebb. Nyugodtan vedd le a cipőd, hiszen nem csak 5 percig maradsz, várj adok egy papucsot. Így ni! Most, hogy elhelyezkedtél ebben a kényelmes pihe-puha fotelben, bele is kezdhetek a történetembe. Ma képzeld csak nyitottam egy blogot, nem ez az első persze, meg nem is az utolsó, de tudod akartam egy helyet, ahol követheted nap mint nap bloggerkedésemet. Hogy mik a buktatók, azt még nem tudom, de szeretnék elindulni ezen az úton.Velem tartassz? Mondj igent kérlek, mert már a te elemózsiádat is előkészítettem, nem hagyhatom csak itt, hiszen még megromlana, nem egy napos kirándulásra indulok, és ne is akadékoskodj, nem viszem magammal azt a sok ennivalót amit neked készítettem, hova férne a pápaszemem, meg az irka-firkám?
Hogy a teával mi lessz? Ne félj, mire visszérünk bőven kihűl, na de mostmár vedd a cipőd, és az esernyőt, addig minden ablakot bezárok, persze a hatsó ajtót is, nem akarom, hogy Egér úr újra betévedjen ide, még a végén megenné a tavaszi lekvár tartalékomat. Cseles egy kis jószág, még az üveget is ki tudja bontani.
Kész vagy? Indulhatunk? Ne felejtsd itt az esernyődet, viszont a gondjaidat itt hagyhatod, legalább nem marad üresen a ház.
